Meggyőzés vagy rákényszerítés?


Érdekérvényesítés képzések során gyakran hallok arról a jelenségről, hogy az embereket valaki úgy szeretné “meggyőzni”, hogy:

  • Le akarja nyomni

  • Meg akarja alázni

  • Rá akar kényszeríteni valamit pl.: véleményt, vagy egyéb dolgot

EZ NEM ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS ÉS NEM MEGGYŐZÉS!


A meggyőzésnek 2 alapvető fajtája van:

  1. A konstruktív (építő, együttműködő)

  2. Az agresszív (lenyomó, önző)

A célom az, hogy meggyőzzem az ismerőseimet, barátaimat és azokat embereket is, akiket nem ismerek, hogy ne a kényszerítés erejével próbáljanak meg hatni másokra, mert hosszú távon, de akár rövid távon is ez nem működik. Szeretnék mindenkinek adatokat adni azzal kapcsolatban, hogy önmaga eldönthesse, miként próbálja rávenni valamire embertársait, barátait, ismerőseit, családtagjait a jövőben.


Nézzük a meggyőzés definícióját:


1. Egy tény (adat) hatása; tapasztalat miatti döntés, amely rávesz egy személyt, hogy egy jelenség vagy körülmény valóságosságát, dolog helyességét elismerje, illetve addigi kétkedését eloszlassa.


2. Érvelés rábírás; egy személy rábeszélése arra, hogy egy állítást igaznak, egy álláspontot helyesnek fogadjon el. Érvekkel és érzelmi ráhatásokkal rávétel másféle cselekvésre, magatartásra vagy döntésre. - (Wikiszótár)

  1. A meggyőzés leginkább működő módja, ha csak tisztán adatokat adunk valakinek, és meg tiszteljük őt azzal, hogy tartjuk annyira értelmesnek, hogy meghozza a saját döntését a rendelkezésére álló információk alapján. Természetesen sokan gondolhatják, hogy az adatok nem nagy biztonsággal győznek meg valakit, hiszen: „Én csak annak a statisztikának hiszek amit én magam hamisítottam”. :) (Ezt a mondást például Churchill-nek tulajdonítják, de vannak akik szerint a Goebbels-féle propagandagépezet terjesztette, hogy ilyen fondorlattal állítsák be Churchill-t hazugnak.)

Igen, időnként megnehezíti a dolgunkat, hogy nem ugyanazokat az adatokat látjuk és ezáltal más “meggyőződésünk” alakul ki. Ilyenkor megmutathatjuk azokat az adatokat amelyekkel rendelkezünk, persze csak akkor, ha a másik fél ÉRDEKlődő iránta. Azaz csak akkor fogja megvizsgálni, ha van érdeke. Ha nincs, nem fogja ÉRDEKelni.


Persze ilyenkor az sem segít, amikor mi magunk nem vagyunk kíváncsiak az Ő adataira. Azaz ha mi magunk nem mutatunk ÉRDEKlődést irányába.


A meggyőzés tények adatok segítségével a leginkább működőképes.


“Képlete”:

  1. ŐSZINTÉN érdeklődj a másik fél adatai, és az azokból kialakított véleménye iránt. (Itt jegyzem meg, hogy a rosszindulatú, vádaskodó, ellenséges, támadó, kioktató, megszégyenítő, cinikus, szarkasztikus megnyilvánulások NEM VÉLEMÉNYEK. Hanem “vélemény”-nek álcázott burkolt semmivé tételi kísérletek.)

  2. Jelezd vissza, hogy érted és elfogadod, hogy jelenleg így látja a dolgokat.

  3. Őszintén érdeklődj a másik fél érdeke iránt az új adatok befogadására vonatkozólag.

  4. Ha nincs ÉRDEK, hogy a Te adataid akár csak meghallgassa, hagyd ennyiben a dolgot, így nem esel a rákényszerítés csapdájába.

  5. Mondd el, hogy Te milyen adatokat látsz és azok miért hitelesek számodra.

  6. Kérdezd meg mit gondol róla, miért igaz vagy miért nem igaz ez számára, mi a véleménye.

(A rosszindulatú, vádaskodó, ellenséges, támadó, kioktató, megszégyenítő, cinikus, szarkasztikus megnyilvánulások NEM VÉLEMÉNYEK. Hanem “vélemény”-nek álcázott burkolt semmivé tételi kísérletek.)



Lehet az, hogy “csukott füleket” és hajthatatlan makacsságot tapasztalsz majd. De Te a saját viselkedésedért vagy felelős. Maradj az 1. pontnál.


Tudom. Nem könnyű. De ha a helyzetben nem “csúszol” lejjebb, akkor a helyzet “felett álló” maradsz!


2. Az érvelés, rábírás, rábeszélés vagy akár egy álláspont megváltoztatása, talán a meggyőzés még elfogadhatóbb kategóriájába tartozik. Bár ismerek nagyon sok embert, aki pont az ilyen típusú meggyőzés miatt nem hajlandó például értékesítőkkel beszélni vagy értékesítőket fogadni. Az ilyen ember a korábban “elszenvedett” gyakori “nyomás" hatására olyan lelki, szellemi sérüléseket szenvedett amelyek következtében néha már hallani sem akar mások álláspontjáról.


De miért is akarna hallani valakinek az álláspontjáról ha az a “valaki” nem kíváncsi az övére?


Ez a “fajta” meggyőzés már könnyebben megy mindenkinek. Szoktuk is mondani, hogy “észérvek” meg “haszonérvek” meg csupa hangzatos dolgok. Ami biztos, hogy sokkal “olcsóbb” módszer, mint az előző. Nem kell "figyelmet adni” a másiknak, csak fáradhatatlanul mondani, mondani, és mondani a “véleményt”, mondanivalót, mondván hogy “én jót akarok neked, mi több mindenkinek…” stb.


Amikor már úgy érzem kezd ez a fajta “meggyőzés” zaklatássá válni, akkor szoktam én azt reagálni, hogy: “Nézd, itt egy érdekes adat: A meggyőzéshez két ember kell, az egyik, aki meggyőz, illetve a másik, aki hagyja magát meggyőzni. Igaz? Nos én nem vagyok az, aki hagyja magát. El tudod ezt fogadni?” :)


Szerintem már rájöttél. Nem szokott elsőre megértést nyerni a dolog… :) Miért? Mert az ilyen személy mániákusan arra koncentrál, hogy Ő ELMONDJON valamit.


És ezzel megérkeztünk az érvelés, rábírás alatti szinthez: A RÁKÉNYSZERÍTÉS-hez!


Ez már rég nem a meggyőzésről szól.


Mert ha valaki “a bizonyos észérvek” hatására sem hajlandó elfogadni amit mondunk, azaz „nem ért a szép szóból” na akkor máris “logikusan”, igazoltan, jogosan nyúlunk a rákényszerítés-hez, mint eszközhöz. De eszköz ez valójában? Vagy csak egy kétségbeesett ember, EMBERHEZ MÉLTATLAN próbálkozás arra, hogy az érdekeit érvényesítse?


Próbált már valaki rád kényszeríteni valamit? Akár gyermekként? Hogyan reagáltál? Érdekes jelenség, hogy ha egy gyermek magától odajön hozzánk, odabújik, az ölünkbe ül, akkor sokáig és szívesen ott tud maradni. De ha odahúzzuk, átkaroljuk, átöleljük, akkor nagyon hamar tiltakozni fog és „menekülőre veszi a figurát”.


Rövid ideig talán működik a rákényszerítés, de egyet biztosan tudhatsz: Az, akire rákényszerítetted azt a valamit, megjegyzi és az első adandó alkalommal, nyíltan vagy titokban de valamilyen mértékben és módon elégtételt vesz.


Ha például egy munkaadó rá akar kényszeríteni valamit a munkavállalóra (nem a munkára gondolok) akkor számíthat arra, hogy munkaerő gondjai lesznek, s aki enged a kényszernek, az amint teheti “kárpótolni fogja önmagát”! Hogy mit jelent ez? Majd akkor derül ki, amikor kiderül.


Mind a meggyőzés felett, mind a rákényszerítés alatt vannak érdekérvényesítési “szintek”. Ezeket nem taglalom most. De az biztos, hogy vannak a meggyőzésnél hatékonyabb érdekérvényesítési módszerek, hogy elérd amit szeretnél.


A világban, körülöttünk zajló események rendkívül elgondolkodtatóak azzal kapcsolatban, hogy mi helyes és helytelen.


Ha úgy érzed, hogy számodra a rákényszerítés helyes, akkor alkalmazd. Ekkor ne lepődj meg, ha ellenreakciót tapasztalsz.


Ha úgy érzed, hogy helytelen, akkor tegyél meg mindent, hogy senki ne válhasson senki elnyomottjává.


A legegyszerűbb irányelv a meggyőzéssel kapcsolatban az Aranyszabály: Ne tégy másokkal olyat, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek!

Friss tartalmak
Kövess minket